ARTidas blog közösség

"Egyszerű értékcsere. Lemondasz valamiről, és kapsz helyette valami mást. Vagy megdolgozol valamiért. Az ember megfizet mindenért, aminek hasznát veszi, vagy ami örömöt szerez neki. Sokszor volt már jó dolgom az életben, de mindig megfizettem érte. Megfizettem azzal, hogy kitanultam, hogy tapasztalatokat szereztem, hogy kockáztattam, olykor pénzt is adtam érte. Csak az élvezi az életét, aki megkapja a pénze ellenértékét, s tudja, hogy mikor kapta meg. Az ember mindig megkaphatja a pénz ellenértékét. A világ olyan üzlet, ahol jól lehet vásárolni."
– Ernest Hemingway

Mikor kezünkbe veszünk egy pénzérmét vagy papírpénzt, ritkán gondolunk arra a numizmatikára, mely miatt tudjuk, hogy mennyit is ér. A numizmatika a görög nomosz (törvény) és nomizo (gondolni) szóból eredeztethető, mely miatt a numizmatika, mint fogalom egy olyan dologra utal, melynek értékét kérdés nélkül elfogadja és betartja az illető anélkül, hogy az valódi lenne. Jelképes értékkel bír, melynek értékét kibocsátó országának gazdasága határozza meg.

A legjobb ellenérték egy termékre vagy szolgáltatásra pedig egy (előre) meghatározott mennyiségű és értékű fizetőeszköz, vagyis pénz. A pénz, mint megnevezés számos helyről eredeztethető. Szláv nyelvágról mind a cseh penize és a lengyel pieniadz hangzása elég hasonló a pénzhez, de az angol penny sincs távolabb.

A magyar forint (HUF) elnevezése, mely jelenleg 2009-ben a Magyar Köztársaság hivatalos pénzneme (fizetőeszköze) is a középkorig vezethető vissza. Magyarország nem csak a modern korban volt sok mindenben első, hanem már a középkorba is élvezetők voltak radikális változtatások terén. 1325-ben Károly Róbert, magyar király volt az első európai uralkodó, aki bevezette az aranyvalutát. Firenzében már 1252 óta verték az aranyérméket, így elterjesztve a latin elnevezés, hogy florentinus, azaz firenzei. Erre a mintára történt az arany tartalmú magyar aranyforint veretése így felvéve annak firenzei elnevezését. Egész Európában hamar elterjedt az aranyforint értékállósága miatt, mivel Károly Róbert soha sem alkalmazta a pénzrontás eljárását, azaz a nemesfémtartalom csökkentését az érmékben, és ezzel még monetáris zavarok idején is megőrizte értékét. Értékét és minőségét igazolta még a magyar aranyforintnak a gyakori és elterjed hamisítása, főleg Európa északi régióiban.

Mikor meg akarjuk érteni a pénz értékét először is tisztázni kell magunkban, hogy árucseréről, árupénzről, fémpénzről vagy hitelpénzről beszélünk.

Az emberiség történelmének a kezdetén az embercsoportok primitív háztartásokban éltek. Mindenki a magának megfelelő munkát végezte és annak függvényében táplálkozott és foglalta el a gazdálkodásban betöltött szerepét. Voltak, akik ügyesebbek és türelmesebbek voltak a földműveléshez, ők a vadászoktól húsra cserélhették a gabonát. Voltak, akik az eszközök gyártásához értettek igazán, ők pedig mind a vadásztól, mind a földművestől cserélhettek árukat. Az árucsere egyik problémája az volt, hogy néha nehéz volt találni megfelelő érdekeltséget egy bizonyos árura. Ha a vadásznak már volt két darab lándzsája, akkor minek neki még több? A háztartások idővel túlléptek saját önfenntartási képességeiken és az elkerülhetetlen fejlődés érdekében kellett egy értékálló csereeszköz, melyet bármikor bármire be lehetett cserélni. Ennek az eszköznek a segítségével már bárki cserekapcsolatot létesíthetett a szomszédos háztartásokkal, mivel volt egy közösen elfogadott értékes csereeszközük. Ennek a módszernek köszönhetjük a szakosodást, mivel a különböző területeken sikeres személyek, a minőségi áruikat bármikor elcserélhették a megfelelő mennyiségű árupénzre, ha volt kereslet az illető áruja iránt. Így lépett tovább a pénz az árucsere korszakból az árupénz korszakba.

Az árupénzek belső értékkel bíró tárgyak, melyek a pénz modern világi funkcióit csak részben képesek betölteni. Csereeszköznek alkalmasak és értékőrző funkciókat látnak el. Az árupénz főleg hiperinfláció vagy tartós pénzhiány esetén szokott megjelenni a modern korban. Ezen pénz a tört aranytól kezdve a cigarettán át a kagylóig terjedhet. Lényege, hogy egy gazdasági (társadalmi) egység elfogadja és közös megegyezés alapján állapítsa meg értékét. Ebben a korban már kifejlődött a szinte mindennapi kereskedés a gazdálkodási csoportok között. A cserekereskedelem hatására gyorsan kijelölődtek az árupénzek. Ezek legfőbb és legjellemzőbb tulajdonságaik voltak, hogy értékállóak legyenek. Senki se szerette volna, ha pár nap alatt elértéktelenedik a legfőbb fizetőeszköze. Az oszthatóság, mivel minél kisebb egységekre lehetett lebontani egy árupénzt, annál alkalmasabb volt kereskedésre. Egy tehenet sokkal nehezebb elcserélni szekérre, mivel sok érte kettő, de kevés érte egy. Az egységekbe öntött bronztáblákkal, vagy a méretre vágott só táblákkal, sokkal könnyebb volt pontosabban meghatározni egy ellenértéket, mely mindkét fél részére kielégítő. Egyneműség, hogy minden egyes egység (közel) ugyanazt az értéket tegye ki. Minél könnyebben szállítható legyen. Ha megtörténik egy csere, nem árt, ha a tárgyalt áruk könnyen az új gazdák tulajdonába juttathatóak. Mindenki által elfogadott (és felismerhető) legyen. Nehezen hozzáférhető. Ha valaki minimális munkával tudna árupénzt előállítani vagy szerezni, elveszne az értéke és a megbízhatósága az árupénznek. Ezen tulajdonságok segítették elő a fémpénzek elfogadottságát és elterjedését egész Európában. Az árupénz további tulajdonságának írhatjuk fel a használhatóságot. Van különbség a ritka kagyló és a tehén között is.

Mezopotámiában már időszámítás előtt két-három ezer évvel már használtak kimért nemesfémet árupénz gyanánt. A legelső vert pénzérmék Kis-Ázsiában (Lüdiában Krőzus király) jelentek meg. Miután minden gazdaság átállt a mért nemesfémről a pénzérmékre, melyek főleg aranyból, ezüstből vagy ezek ötvözetéből készültek, már beszélhetünk a fémpénz korszakáról. A fémpénzek megjelenéséhez kapcsolható a történelem első feljegyzett inflációja is. A római birodalom a pun háborúk ideje alatt egyre jobban hígította a nemesfémtartalmat (pénzrontás) az érmékben a további hadjáratok finanszírozása érdekében. Ezt később Octavius Augustus római császár lecseréltette értékálló érmékre, de halála után utódai (Néró) rendeleteit megszegve újra a nemesfémhígítás eszközéhez nyúltak további profit szerzés és hadjárat finanszírozás céljából. Ezen folyamat addig tartott, amíg Tetricius császár idején a nemesfémtartalom mélypontjára (0.05%) esett. A római birodalommal az ókori pénzügyi rendszer is összeomlott.

A kora középkori érmék nemesfémtartalmukat tekintve kisebb értéket képviseltek, mint a forgalmi (valós) értékük. A mai modern pénz egyik sajátossága alakult ki ebben az időben. Egy pénz (váltó, deviza) forgalmi érétkét a piaci szereplők erre vonatkozó elfogadása jelenti, nem pedig az érme (bankó és papír) fémtartalma.

"A forgalomban lévő nemesfémek (pénz) mennyisége határozza meg a pénz értékét"
– Nicholas Oresme

A hitelpénzek egyik elengedhetetlen hozzátartozói a bankok voltak. Az olasz városok már az aranyérme veretéssel egy időben üzemeltettek pénzváltókat, melyek klasszikus kölcsönzési funkciókat láttak el, amíg ügyfeleik rendesen visszafizették kölcsöneiket. A firenzei Bardi (1346) és Peruzzi (1343) bankházak is a Francia és Angliai királyok felé folyósított, de már vissza nem törlesztett pénzmennyiségekbe mentek tönkre. 1401-ben megnyílt az első Barcelona Bank, mely a törvényes kamatfelszámítást hozta magával minden kölcsönre. Emellett 1492-ben Kolumbusz Amerikába való eljutásával, és Vasco de Gama Indiában való partraszállásával elindította a nemesfém (arany) beáramlását Európába. (Ezzel az ezüst felértékelődött az aranyhoz képest). A hosszú utak és időtávok egyre nagyobb finanszírozást igényeltek, melynek eredményeképpen megszületnek a (váltók, részvénytőke) részvénytársaságok elődjei.

Az Oroszország társaság volt az első feljegyzett részvénytársaság, mely 1553-ban alakult meg. Ezt követően több részvénytársaság is alakult a bányákból származó nemesfémek egy részének birtoklása érdekében és a gyarmatokkal való kereskedésre. Sajnos ez a pénzkorszak se jelentett segítséget a folyamatosan kiújuló inflációra, mivel a gyarmatokról folytatódott a nemesfémek beáramoltatása.

Az első tőzsde a Hollandokhoz fűződik, és kereskedelmi társaságaik támogatására hozták létre azokat. Ezen a parketten keresték és kínálták az első részvénytársaságok nyereségeinek egy részére feljogosító értékpapírokat. Hamarosan minden Európai országban megjelentek részvénytársaságok és egyre elterjedtebb lett ezen befektetési forma.
A érték és árutőzsdék felvették mai, modern alakjukat és ezen a centralizált és önszabályzó piacon bárki kereskedhet egy számítógéppel, internettel és kockáztatható tőkével. És egy egér segítségével.

Veres Zoltán
DZAE6I
Közgazdaságtan és nemzetközi gazdálkodás
Beadandó
2009.11.28